Kedves Olvasók!

Minden év végén elgondolkodom a blogom sorsáról. 

Évek óta dédelgetem az álmot, hogy könyv formájában is napvilágot lásson. 

Számtalanszor szerettem volna elköltözni, de a régebbi bejegyzések nélkül
olyan furcsa lett volna elkezdeni máshol. Mióta elhagytam Amerikát, soha nem
tudtam, meddig írom még a blogot, ezért sem akartam költözni. 

Mindig szerettem volna egy honlapot, de anyagilag nem éreztem
megengedhetőnek. 

Ennyi év után már annyira az énem részévé vált ez a blogocska, és olyan
szinten grafoaddict vagyok, hogy talán el sem tudnám képzelni nélküle (pedig nem
ez az egyetlen blogom) az életem.

Már annyi energiát beletettem, annyi infót kutattam fel, annyi élményt próbáltam közkinccsé tenni, annyi érzést próbáltam elmagyarázni több-kevesebb sikerrel, már annyi cikket lefordítottam, már annyi képet lefényképeztem, már annyira hozzám nőtt az érzés, hogyha meglátok valamit, akkor jön a gondolat, ez jó lehet a blogra...

Annyi levélre válaszoltam, annyi kommentet olvastam el, annyiszor örültem és annyiszor bánkódtam a közvélemény miatt...Személyes ismerősöket köszönhetek a blognak, és megannyi ismeretlen kedves és kevésbé kedves ismerőst.

Mindenesetre eldöntöttem (hosszú vívódás után), hogy új év, új élet, az életben is költözni fogok, meg virtuálisan is. 

Nagyon köszönöm a freeblognak a lehetőséget, hogy egyáltalán ez a blog
nemcsak az én agyszüleményem maradt, hanem fizikálisan is megjelent valahol.

2013-tól már itt találtok meg:

http://eletamerikabanesutana.blogspot.hu/

Mindenkinek kellemes évzárást, és boldog új évet kívánok!

 Phoebe

Felmerül a kérdés, miért nem tesznek valamit ez ellen?

A connecticuti tragédia kapcsán is többen kérdeztétek, illetve itt vannak a legújabb metrós esetek, megint kiderült, hogy az elkövetők elmebetegek voltak.

A helyzet nem annyira egyszerű, mint amennyire egy tragédia kapcsán megfogalmazódik az olvasókban. Nem lehet csak úgy lecsukni mondjuk egy skizofréniában szenvedő személyt, mert lehet, hogy soha nem fog semmilyen agresszív bűncselekményt elkövetni. Ahogy nincs két egyforma depressziós, és nem minden depressziós lesz öngyilkos, ugyanez a helyzet az elmebetegek körében is.

Egy ember kórházi ellátása ráadásul onnantól a társadalom, az adófizetők feladata, és ha nincs rá ok, miért fizetnének ki feleslegesen dollármilliókat ilyen esetekre?

A másik ok a törvénykezésben rejlik. Egyrészt minden államnak saját törvényei vannak, azaz nincs egységes elbírálás. Másrészt a pszichiátriára való beküldés és benntartás kapcsán felmerülhet olyan probléma is, hogy valakire vagyonszerzés vagy egyéb érdek miatt a családja rábizonyítja, hogy be kell vinni, és ott tartják, attól függetlenül, hogy nincs miért. Nem tudom, emlékeztek-e annak idején a Dallasban is folyamatosan ezzel fenyegette Jockey Samanthat, hogy beviteti az elmegyógyintézetbe.

Elvileg minden államban lehet fordulni "sanity hearing"-ért, amikor egy vélhetően mentális gondokkal küzdő ember közeli családtagjai kérik a kivizsgálását, de ahogy Magyarországon sem, ott sem tarthatják akarata ellenére bent a kórházban vagy egyéb intézményben. Különösen kényesen ügyelnek az eljárási rendre 1975-óta, az O'Connor v Donaldson eset óta, ami olyan magas szintre került, hogy megváltoztatta a törvénykezést is.

Kenneth Donaldson először 43 éves korában került be pszichiátriára egy rövid epizód után, majd 1956-ban amikor idős szüleit meglátogatta, azon kezdett aggódni, hogy a szomszéd megmérgezte a vacsoráját. Apja sanity hearinget kért számára, mert aggódott az egészségéért. A kórházban nem volt mellette betegjogi képviselő, amikor paranoid skizofréniával diagnosztizálták, és egyből egy bűnözökkel teli zárt osztályra került, ahonnan nem volt többet menekvés, az osztályon egy orvos jutott több mint ezer férfibetegre, aki ráadásul nem is pszichiáter volt. Donaldson 15 évig volt bezárva, szabadulása után beperelte a floridai Állami Kórházat, a pert meg is nyerte. A per olyan precedens értékű lett, hogy a Legfelsőbb Bíróság is foglalkozott vele, és  a törvényt is módosították miatta.

A jelenlegi törvények szerint az állam egy személyt akarata ellenére nem zárhat pszichiátriai intézetbe, sem családja, sem barátai kérésére, ha az el tudja magát látni egyedül vagy segítséggel. Egy mentális betegség nem kötelezhet senkit állandó kórházi kezelésre, kizárólag csak akkor ha saját magára vagy másokra veszélyt jelent.

A "becsukás" viszont vonatkozik a sex offenderekre, olyan szexuális bűncselekményeket elkövetőkre, akiknek lejár a börtönbüntetésük, de betegségük miatt nem képesek magukat kontrollálni, pl pedofilok.

Az eljárási törvény minden államban más, van olyan állam, ahol csak orvos kezdeményezheti a bent tartást, van ahol a rendőrség is stb.

Ha a kórházi kezelés nem is kötelezhető, a szakrendelésben való ellátásra kötelezhető egy személy, és kötelezhető gyógyszerszedésre is a maga és a környezete érdekében. Abban az esetben, ha ezt nem tartja be, kötelezhető kórházi kezelésre.

(Forrás: Wiki cikkek)

Évekig kísértett a Kontroll azon része, amikor a csuklyás gyilkos belöki az embereket a metró alá. Olyannyira, hogy a mai napig nagyon ügyelek, hogy a peronon biztonságos távolságban haladjak, és ne álljon senki a hátam mögé. Ehhez a kényszerhez még beépült a washingtoni metrószerencsétlenség után, hogy se az első se az utolsó kocsiba ne szálljak be, mert ütközéskor ez a kettő tud halálosan sérülni.

A new yorki metróban ebben a hónapban már a második embert löki be ismeretlen tettes a metró alá. A tettes a második esetben egy hispán származású, nagydarab nő, aki valószínűleg mentálisan beteg, és magában beszélt.

Az első esetben egy magában beszélő férfitettest füleltek le, szintén mentálisan problémás embert, aki elkezdett kiabálni az áldozattal, hogy álljon a biztonsági sávon belül. Miután abbahagyta a kiabálást, úgy tűnt távozik, ehelyett visszafordult, és lökött....

A new yorkiaknak nem a Kontroll miatt lehetett rossz érzésük a metróban, az első lökős gyilkosság 1999-ben történt, amikor egy fiatal írót és fotográfust löktek a sínek közé. Ekkor egy skizofrén férfit tartóztattak le tettesként. Az eset annyira felháborította a közvéleményt, hogy a fiatal írónak szobrot állítottak, Kendra's Law néven, aminek az volt a célja, hogy a bírák  szigorúbban ítéljenek az elmebetegek által elkövetett ügyekben.

2010-ben egy nőt löktek a metróban, ő azonban megúszta élve az esetet.

Ebben az évben megint belöktek egy nőt, de a biztonságiak sikeresen kimentették, így semmi baja nem lett.

Hogy ne csak rémes esetekről számoljak be, olyan is volt DC-ben, hogy valaki beesett a sínek közé, és mások életüket kockáztatva húzták ki.

Én most egy ideig nem metrózom.

(Forrás: NY Times cikkek)

Sok angol nyelvű karácsonyi dalban található meg a gay szó, ami a köznyelvben homoszexuális személyt jelent.

"It's the most wonderful time of the year
With the kids jingle belling
And everyone telling you "Be of good cheer"
It's the most wonderful time of the year
It's the hap-happiest season of all
With those holiday greetings and gay happy meetings"

"Don we now our gay apparel,
Fa la la, la la la, la la la."

Igen sok fórumon furcsának is találják mindezt az anyanyelvi beszélők. Sőt egyesek próbálják összefüggésbe hozni az előadókat és a dalokat.

Nincs összefüggés. A gay szónak van egy nem igazán ismert jelentése, aki tud franciául például annak ismerős a gai azaz vidám, jókedvű, boldog. (Én meg sokáig nem értettem, miért nevetgélnek a középiskolás diákjaim a franciaórán, amikor azt mondom, Je suis gai(e) (vidám vagyok), csak később, amikor elkezdtem angolul tanulni, jöttem rá a kuncogások nyitjára.)

Az angol gay ezt a jelentését régesrég elhagyta a köznyelvben, így a mai beszélő értetlenül áll a kedves, de számára kissé buzis dalok előtt. Ráadásul épp a legszerencsétlenebb helyekre kerül be a vidám helyett a buzi, így lesz a boldog találkozásokból homokos orgia, vagy az ünnepi ruhából "melegruha".

Ezt a csomagolópapírt, ahol a Santa lezser gay appareljében látszik az ebayen árulják.

A homoszexuálisok mindenesetre megerősítve érezhetik magukat (ahogy olvastam, teszik is), pedig csak utána kéne nézni a gay szó jelentéseinek... Mindenesetre véletlenül se próbáljuk a szót a cheerful, merry és társai helyett használni nyelvterületen!:)

Nálunk az idei karácsony nagy slágere lett a Santa Baby, teljesen véletlenül akadtunk rá, nagyon amerikai, és nagyon más, mint a megszokott karácsonyi dallamok.

 A Santa Baby 1953-ban született, és annyira eltér minden pátoszos, angyalkás ilyenkor szokásos énektől, hogy garantáltan jót fogtok mulatni a szövegén.

Egy amerikai lány listája arról, hogy mit hozzon neki a nagyszakállú, akit egyszerűen lebébiz, de hívja Honek-nak, Cutie-nek is. És hát mire is vágyik egy amerikai lány? Póni nincs a listán, de van 54 convertible, (az eredetiben, később ez out of space convertible-re módosul egyes változatokban.)

Méghozzá világoskék!

De először is egy cobolybunda kell...

Santa Baby, slip a sable under the tree, For me.
been an awful good girl, Santa baby,
so hurry down the chimney tonight.

Santa baby, a 54 convertible too,
Light blue.
I'll wait up for you dear,
Santa baby, so hurry down the chimney tonight.

Meg is magyarázza, mennyi örömről maradt le, mennyi csókot nélkülözött, itt erős a kétértelműség, hogy nem is a Télapóhoz, hanem a dúsgazdag és öreg férjhez beszél.

Think of all the fun I've missed,
Think of all the fellas that I haven't kissed,
Next year I could be just as good,
If you'll check off my Christmas list,

Yacht is legyen a karácsonyfa alatt...

Santa baby, I wanna yacht,
And really that's not a lot,
Been an angel all year,
Santa baby, so hurry down the chimney tonight.

Egy platina bánya is kell...

Santa honey, there's one thing I really do need,
The deed
To a platinum mine,
Santa honey, so hurry down the chimney tonight.

Egy duplex is férjen be a karácsonyi stockingba...és lehessen is mivel fizetni, szóval jöhetnek a csekkfüzetek dögivel.

Santa cutie, and fill my stocking with a duplex,
And checks.
Sign your 'X' on the line,
Santa cutie, and hurry down the chimney tonight.

És ha már karácsony van, ne kelljen vesződni a fával, a Santa díszítse fel egyenesen a Tiffany-ből beszerzett méregdrága dekorral.

Come and trim my Christmas tree,
With some decorations bought at Tiffany's,
I really do believe in you,
Let's see if you believe in me,

Ó, és majdnem elfelejtette a hölgy, egy kis apróságot, egy gyűrűt is hozzon neki a Télapó.

Santa baby, forgot to mention one little thing,
A ring.
I don't mean on the phone,
Santa baby, so hurry down the chimney tonight,
Hurry down the chimney tonight,
Hurry, tonight.

Egy nagyon jó, és hosszú playlistet találhattok a youtube-on, mi ezt hallgatjuk idén (mert a CD-ink még mindig dobozokban vannak vidéken).

Renee Durette a Wheel of Fortune (Szerencsekerék) játékban éppen nyerésben volt,  kitalálta a megoldást: Seven Swans a Swimming, vagy ahogy ő mondta Seven Swans a Swimmin'.

A játékvezető nem fogadta el a választ, a nőnek mindez 3850 dollárjába került. Igen, a g miatt. Amit leginkább nem is ejtenek.

A nő maga is mondta, hogy ő floridai, nem ejti a g-t (én nem nagyon hallottam más államokban sem ejteni a g-t). A bírák szerint a dialektus sértette a játék szabályait.

Az interneten hatalmas nagy lett a (jogos) felháborodás. A nő ennek ellenére nagyon jó élményként élte meg a játékot.

Az angol nyelv és beszélőinek újabb furcsasága. Vagy inkább a kiejtés és írás közötti ordító különbség, ami bizony pont a nyelvre épülő játékokat keverheti meg. Ha a "g" elhagyása "common man English", és az átlag beszélő így beszél, akkor miért nem elfogadható? Még jelentésbeli különbség sincsen. Magyarban a ban-ben "n"-je kopik ki szépen a köznyelvből, a köztévéből is, de ott más a helyzet, mert a ba, -be mást jelent, tehát valóban nyelvi hiba lehagyni az n-et, ennek ellenére szerintem előbb utóbb be fog következni.

Ti igazat adnátok a jatékvezetőnek?

Santa Claus az 1860-as években született meg az USÁ-ban, és Sintaklaas amerikai megfelelőjeként a holland telepesek hozták be Amerikába. Noha már a 17. században jelen voltak a hollandok és az ő Sintaklaasuk, a köztudatba mégis jóval később terjedt el a nagyszakállú, amikor a regényíró Washington Irving (a képen)  "beleírta" az egyik könyvébe 1809-ben.

 Az első Santa Claus még St Nicholas néven futott, már akkor is pipázott és rénszarvas-szánon repülgetett, de még nem volt klasszikus piros-fehér ruhája, és nem élt az Északi Sarkon (az amerikai télapó onnan jön és és nem Finnországból, ugyanakkor két otthona is van Amerikában), de már vitt ajándékokat a gyerekeknek minden évben.

A Santa Claus nevet 1863-ban kapta és a klasszikus ruháját is. Az USA-ban két lakhelye van a Santának, az egyik Torrington, Connecticut, a másk Wilmington New York.

A karácsonyi ünnepek államonként változnak, annak fényében, hogy alapvetően milyen származású telepesek utódai élnek az egyes területeken. A magyar december hatodika és a karácsony Amerikában kicsit összemosódik, amint a következőkben láthatjátok:

Pennsylvaniában a cseh származásúak putz-ot építenek a karácsonyfa alá, míg ugyanitt a németek utódai virgácsot kapnak a télapótól, ha rosszalkodtak.

Délen tüzijátékkal vagy puskalövéssel jelzik az emberek a szomszédaiknak a season greetings-et (ez is a korai európai telepesektől származik).

Hawaiion a Santa természetesen csónakon jön, és nem a rénszarvas-szánon, a karácsonyi vacsora pedig a kertben zajlik. A karácsony maga a Christmas Tree Shippel kezdődik.

Alaskában gyakran dekorálják az ajtókat ananásszal, a vendégszeretet szimbólumával.

Washington D.C.-ben egy hatalmas karácsonyfa várja a látogatókat a Fehér Ház előtt, és minden évben az USA elnöke kapcsolja fel a világítást. 

Bostonban híresek a kórusének rendezvények. A kórus nagyon gyakran csengőkkel kíséri az éneket.

New Orleansban egy karácsonyi dekorációval díszített tehenet sétáltatnak az utcákon.

Arizonában a mexikói Las Posadas rituálé jellemző. Maria és József valamint a kisded rituális helykeresése ez, a családok egymás házában játsszák el a keresést.

Kaliforniába a Santa szörfön érkezik.

Coloradóban egy hatalmas fényes csillagot helyeznek a hegyekbe, úgy, hogy jól látható legyen messziről.

Philadelphiában egy egész napig tart a Mummers parade, táncosokkal, zenekarokkal, és elképesztő ruhakölteményekkel.

A tradicionális amerikai karácsonyi vacsora sült pulyka, vagy kacsa vagy sonka zöldségekkel, szósszal. Desszertként  felszolgálnak karácsonyi pudingot brandys öntettel, és gyakori a mince pie,  azaz aszalt gyümölccsel töltött kosárkák.

A legtöbben az éjféli misével kezdik ünnepelni a karácsonyt, az ajándékot 25-én hozza a Santa.

Klasszikus karácsonyi dekoráció a fagyöngy, a piros-fehér cukorbot és a girlandok.

(Forrás: sansas.net)

Az Élet Amerikában blog szerzője ezzel a bejegyzéssel kíván minden kedves olvasójának nagyon boldog karácsonyt!

A connecticuti tragédia kapcsán nagy nyilvánosságot kapott az I am Adam Lanza's Mother poszt egy olyan blogírótól, akinek a fia hasonlóan mentálisan instabil, brilliáns elme, nagyon agresszív időnként, és ugyanabba az iskolába jár, ahova a többi gyerek.

Az anya nagyon szereti a fiát és időnként fél tőle, amikor agresszív kitörései vannak. a gyerek időnként tesz olyan kijelentést, hogy megöli magát, olyankor irány a kórház. A posztot lefordítva zanzásítva magyarra itt találjátok.

Erre a posztra érkezett egy válasz, az I am Adam Lanza's psychiatrist, amelyik a pszichiáter szemszögéből próbál választ adni arra a tehetetlenségre amit egy ilyen típusú embernél a környezet megél. Azzal kezdi a mondanivalóját, hogy ilyenkor könnyű gun controlról beszélni. De itt az ideje az elmebetegségekről is beszélni, méghozzá úgy, hogy a köz is legyen tudatában ezeknek a betegségeknek. 

Ebben az esetben a gyerek az átlagnál jóval intelligensebb, nem járhat kisegítő iskolába (oda is betörhetne fegyverrel). Nincsenek barátai, nem kommunikál, de nem árt senkinek. Hol és mikor van a határ, amikor egy ilyen ember robban?Robban-e?

A pszichiáter elmeséli, hogy az agresszív bűncselekmények elkövetésének esélye megnő bizonyos mentális bajokban szenvedőknél. De, amíg nem követik el, addig nem lehet lakat alatt tartani őket! A veszély ráadásul teoretikus, olyan értelemben, hogy a mentálisan stabil személyek is elkövetnek bűncseleményeket. Hol van az a pont, amikor cselekedni kell? Hol van az az időpillanat, amikor azt lehet mondani, ez már nem fér bele a betegség tüneteibe? Más szóval hogyan lehetne megelőzni? Vannak betegségek, ahol az illető kiválasztottnak érzi magát, máshol gyűlölködik, ellenségeket lát, mindez a betegség része, gyógyszerekkel kezelik.

A pszichiáter időzített bombának hívja egyes betegeit. De neki semmilyen joga nincs és lehetősége sincs a járóbeteg ambulanciáról a lakat alá küldenie ezeket az embereket.

A cikk végén segítséget kér:

1. A US Kongresszustól: a törvények tegyék egyszerűbbé a családok számára az ilyen egyének kezelésbe kerülését.

2.A US Legal departmenttől:az esetek orvosbírákkal való megítéltetéséhez.

3. Elsősorban a biztosítási rendszertől, hiszen a betegek kórházakból való minél gyorsabban való elbocsátása az ilyen eseteknél sokszor okozhat nagy bajt.

4. Köztévétől, hogy próbálja a mentális egészséget, a mentális betegségeket a köznek felismerhetőbbé tenni, edukálni a publikumot, és nem stigmatizálni ezeket az embereket.

5. Szól a  gyógyszercégekhez.

6. A sztárokhoz, hogy támogassák a belföldi pszichiátriai ügyeket, talán kicsit jobban mint az afrikai kisgyerekeket.

7. A középiskolásokhoz, akiknek a hozzáállása a furcsa gyerekekhez bizony váltott már ki hasonló tragédiát. A másik állandó szekálása csúfolása tud okozni akkora törést, amit kínjában már csak fegyverrel old meg az áldozat.

8. A pszichiáter-kutatókhoz.

Mindez megerősíti azt a véleményt, hogy nem elég a gun control, a rendőri megerősítés rengeteg pénzbe kerül. Az elmebetegség ellen nem hatékony. Egyfajta társadalmi jelzőrendszernek kéne kiépülni,  a zavart egyénekre anélkül, hogy megakadályoznák őket a szabadságjogaikban, jobban oda kellene figyelni.

Megdöbbentően sokat tesz hozzá Amerikában az ember közérzetéhez a mindennap tapasztalható kedvesség és udvariasság. Olyan sokat, hogy a legtöbb ember számára ez a legszembetűnőbb először és ez az, ami miatt leginkább élne ott, és ez az, ami a legerősebb kontraszt, amikor Magyarországra visszajön.

Ez az előzékenység, türelem, mosolygósság a mindennapi kommunikációban, vásárlásban is jelen van az élet minden területén. Nem fordulhatna elő az az eset, ami az egyik reggel itt Magyarországon, hogy kérek két szendvicset, közben valakivel telefonon beszélek, mondja a nő unottan az összeget, visszakérdezek, mert nem értem a végét, ő pedig ahelyett, hogy elismételné még nekiáll feljebb, hogy én ne telefonáljak, ha vásárolok. Egyrészt semmi köze hozzá, másrészt ő dolgozik, nem én, harmadrészt neki kutya kötelessége a vásárlóhoz kedvesnek lenni, ezért fizetik.

A különböző kinti üzlethálózatokkal való mindennapi emailes kapcsolatról már írtam, és arról is, hogy milyen apróságokkal kedveskedik mondjuk a kinti Starbucks a születésnapunkon. Ezek mind-mind azt az érzést keltik az emberben, hogy még az intézmények is kedvelik őt.

El tudnánk képzelni, hogy a magyar SZTK küldjön egy téli üdvözletet nekünk így a karácsony közeledtével? Melyben megköszöni, hogy oda járunk a nyavalyáinkkal? Muhahahaha. Pedig ez nem vicc, hanem valóság odakint.

Ma kaptam a Right Time Care-től (ez amolyan bármikor (éjjel-nappal) látogatható gyorsdokiszolgálat) egy season greetingset-köszönetet emailen. Automatikusan bekerül az ember a rendszerükbe, ha már egyszer járt ott, és onnantól hírlevél formájában tájékoztatnak az intézmény betegeket érintő híreiről. Most hírlevél helyett ez érkezett:

Tudom, hogy ez automatikus, tudom, hogy nem nekem jött személyesen, hanem sok ezer másik embernek is, meg hogy marketinfogás, mégis gesztusszinten, ha az ember egy olyan köryezetben él, ahol ez érkezik hozzá meg minden nap, és összeadódik (és nem a buszsofőr elképesztően ocsmány káromkodása a dugóban, az orvos kritikán aluli betegkezelése, az anyázás a közlekedési eszközökön, boltokban így a szent karácsony előtt és még sorolhatnám), akkor egészen más lesz a közérzete. Akkor a hely, ahol él, nem egy fenyegető, arctalan tömeg, hanem barátságos. Válság ide vagy oda.

Ez a bejegyzés valószínűleg kicsit nemzetközibb, és nem csak az Amerikába szakadt magyarokra vonatkozik, mindenesetre érdekes jelenségeket szül a külhonba szakadás, üzleti szempontból és kulturális szempontból is.

Először azonban a pszichológiai szempontot kell megérteni. Igazán külföldön lesz feltűnő, hogy magyarok vagyunk. Senki sem érti amit mondunk, nem tartozunk egyik csoporthoz sem, bármilyen szimpatikus  indiai szomszédunk, akinél rendszeresen megebédelhetünk, mert napi hatszor főz, és beosztása van, melyik napokon mos, vagy épp a brazilok, akikel szuperül lehet focimeccseken hangosan kiabálni, mindenki a másik nyelven. Egy biztos, mindig ott lesz az angol, mert csak azon a nyelven értünk (jó esetben mindketten), és még azon a nyelven sem értjük mindig ugyanazt, annyira más a kultúra, ahonnan jöttünk. A körülöttünk élő magyarok azok, akik tudják mi az a TV-maci, vagy milyen volt az Isaura láz a nyolcvanas években, hiába volt brazil a sorozat, a brazil barátaimnak csak halványan rémlett, nem okozott gyűjtőakciót a hősnő megmentésére...

 Ebben a miliőben aztán egészen érdekes jelenségek alakulnak ki. A vallásos emberek egész biztos találnak maguknak magyar misét szolgáltató templomot, a kisgyerekes szülők egészen biztosan szerveznek magyar iskolát, sokszor úgy, hogy csak halvány elképzelésük van arról, mit is kéne tanítani, beszerzik a könyveket az óhazából, és jól-rosszul, de elkezdik építeni a lurkóknak a magyar közösséget. Ennek az elődje volt a cserkészcsapat (még mindig létezik). A magyar iskola, vagy cserkészcsapat azonban érdekes jelenség más szempontból is, mert a gyerekek "kinövik". Ők már belenőnek az amerikai kultúrába, és egy idő után csak nyűg lesz nekik, aztán mikor már elég nagyok, egyszerűen nemet mondanak a szülőknek.

Más szóval ezek a jelenségek mindig az első generációnak szólnak, akik még nem az adott külföldi országban nőttek fel, és ha nem is honvágyuk van, de egyfajta gyerekkoruk iránti nosztalgiából tartanak fent bizonyos szokásokat. Ez a következő generáció számára már csak egy szülők által fenntartott, mesterséges dolog, a való életükhöz semmi köze. így aztán a harmadik generáció az, amelyik teljesen bele fog simulni, asszimilálódik a külföldhöz. Már csak azért is, mert az első generáció számára van még egyáltalán nyelvi sorompó, bármennyire is kiválóan megtanul, soha nem fog úgy beszélni mint az, aki belenő a kultúrába.

Még mindig rendszeresen követem az UNICUM nevű listát, ami a Washington környéki magyarok online levelező fóruma. Itt mutatkoznak be az újonan érkezők, itt beszélnek meg olyan kérdéseket, ami akár országspecifikus, akár Magyarországról jön, és megvitatásra érdemes, itt szoktak lenni a legújabb miseidőpontok, a magyar iskola is itt szokott hírt adni magáról, magyar tanfolyamokról is itt lehet érdeklődni (olyan amerikaiaik is olvassák, akiknek van valami köze a magyar nyelvhez), a nagykövetség hírei is megjelennek itt, télen például a közös télapó ünnepség stb.Vicces módon a magyar fórum nyelve angol. Sokan ugyanis már nem beszélnek jól.

És persze időnként felüti a fejét olyan üzleti ötlet is, aminek nem lenne más célcsoportja, csak a kint élő, első generációs magyarok. Ilyen volt egyik évben a túrórudi-business is. Egy hölgy jelentős mennyiségű túrórudit importált Magyarországról, ha jól emlékszem még egy mélyhűtőt is vásárolt hozzá, és az volt a terve, hogy majd a környékbeli magyarok felvásárolják. Hirdette a fórumon, el is adott belőle, de nem számolt azzal, hogy aki néhány éve már ott él, annak esetleg a Túró Rudi már nem igazán érdekes (hazajönni meg főleg nem fog miatta), vagy megtalálta az orosz eredetit, a Sirokot, és nem akar drágábban magyart venni. Az üzlet az első szállítmánnyal véget is ért, nem vették, a végén már a beszerzési áron sem, ahogy eltervezte.

Minden évben előkerül karácsonykor a beiglitéma is. Egyik évben egy hölgy kérdezte, hol lehet jó beiglit rendelni? Egy másik azt válaszolta, hogy a beiglit nem rendelni kell, hanem sütni. Jót mosolyogtam magamban (a magyarok amúgy idegenben is ugyanúgy odaszúrnak egymásnak, ha van rá lehetőségük). Idén már láttam vállalkozó szellemet, aki hirdette, hogy beiglit és egyéb karácsonyi süteményeket korlátozott számban vállal sütésre.

New York környékén van a legtöbb komoly elsősorban gasztronómiában utazó magyar üzlet, hentes. Nagy szállító az Illinoisban levő Bende is, ahol szinte mindent be lehet szerezni egy magyaros vacsorához. Egyébként én annyi hurkát, és kolbászt nem ettem 27 év alatt sem, amennyit odakint. Csak egy évben egyszer rendeltünk, de amíg Magyarországon laktam, egyáltalán nem éltem ezekkel az ételekkel, kint kívántam meg őket. Egyedül a Piros Arany maradt az, amit hat évig megrendeltünk a Bendétól. Az is egyfajta nosztalgia lehetett, itthon lassan egy éve használok egy tubust.

Érdekes dolog a bizalom is, noha a magyarok alapvetően teljesen bizalmatlanok egymással, külföldön inkább magyarokra bízzák a gyerekeiket, idős családtagjaikat, mint idegen nációra. Ennek elsősorban a közös nyelv az oka, hogy visszatérjünk a kiindulóponthoz. Nem is kevés az  ötven körüli, angolul alig beszélő illegálisan tartózkodó ápolásra szakosodott hölgyek száma odakint. Ők is rendszeresen hirdetnek a fórumon.

Mindenesetre vicces, hogy míg a magyarországi magyarok elszántan keresik a külföldi termékeket, rendelnek külföldről (sokszor jóval olcsóbban, mintha itt vennék meg), addig a külföldre szakadt első generációs magyarok keresik a magyaros ízeket mindenhol, egy kis szeletet egy számukra már emlékké vált országból.

De vajon hány napja van még az AIDS-nek egy évben?

Sajnos, akik AIDS-szel kénytelenek élni, azoknak az összes nap az.

Az USA-ban vannak igen erősen fertőzött vidékek, és nem meglepő módon a fővárosban, e blog fő fókuszában álló Washington DC-ben igen jelentős a HIV-esek száma. Anno egy nagyon képletes reklámja volt a metróban a HIV-megelőzésnek, ha belépünk egy metrókocsiba, kezdjünk el számolni, minden huszadik ember HIV-pozitív DC-ben (a metrókocsi mérete amerikai).

Éppen ezért Amerika nem egyszer egy évben, hanem sokszor egy évben próbál tenni a vírus terjedése ellen. (Kissé nyers fordításban) az alábbi napokon emlékeznek az USA-ban élő embercsoportok HIV-problémájára:

Nemzeti Feketék HIV/AIDS Tudatosság Napja- Feb 7

Nemzeti Nők és lányok HIV/AIDS Tudatosság Napja - March 10

Nemzeti Amerikai Indián  HIV/AIDS Tudatosság Napja - March 20

HIV Vakcina Tudatosság Napja - May 18

Nemzeti ázsiai és Csendes óceán szigetekbeliek HIV/AIDS Tudatosság Napja - May 19

Karibszigetekiek HIV/AIDS Tudatosság Napja- June 8

Nemzeti HIV Teszt Napja - June 27

Nemzeti HIV/AIDS és Idősödés tudatosság Napja - September 18

Nemzeti homoszexulis férfiak HIV/AIDS Tudatosság napja - September 27

Nemzeti Latino AIDS Tudatosság napja - October 15

Az AIDS Világnapja - December 1

Az összes napnak van egy "gazdája", vagy civil szervezet, vagy közszervezet, amely minden évben megszervezi a napot, minden évben kissé változat a nap tematikáján, szóróanyagokat, felvilágosító anyagokat gyárt. Azért is van erre szükség, mert a nagy olvasztótégelyben nem egyértelmű, hogy minden népcsoport minden tagja ért angolul, éppen ezért hozzájuk a saját nyelvükön kell, hogy eljusson a megfelelő felvilágosítás, ha már baj van, akkor pedig a kezelés, segítségnyújtás lehetőségei.

Ami Amerikában, -legyen bármilyen betegség-, nagyszerű, az a nagyszámú önkéntes és szervezett önsegítő csoport. Senki nem marad egyedül a problémájával, mivel sajnos sokan is vannak a fertőzöttek, csoportokba szerveződnek, fórumokat tartanak fent, lelkileg támogatják egymást. Magát a betegséget sem övezi akkora rettegés, és olyan méretű kirekesztettség a fertőzötteket, mint Magyarországon. Az a jellegű rejtőzködő életmód, ami a mai magyarországi HIV-vel élőket jellemzi, a nyolcvanas évek Amerikájára volt jellemző, amikor a fertőzöttségből igen gyorsan betegség fejlődött ki, és a halál gyors és kíméletlen volt.

Ma a terhes nőket Amerikában rutinjelleggel kétszer a terhesség alatt szűrik. A teszt maga ujjbegyvérrel levehető, és tíz perc alatt helyben megmondják az eredményt. HIV-tesztet ingyenesen lehet kérni, bejelentkezés nélkül több szűrőhelyen a városban. Már jó néhány éve létezik a home teszt, bármelyik gyógyszertárban megvehető, vércseppes mintát kell elküldeni egy laborba, majd egy kapott anonim számmal két héten belül érdeklődni. A home teszt legújabb változata (2012) már otthoni kiértékelést is lehetővé tesz, de hatékonysága még vitatott a leovasás szubjektív volta miatt.

Ezt az írás(remélhetőleg-)sorozatot az ihlette, hogy a munkám miatt szinte csak külföldiekkel találkozom, és az ő szemükkel sok számomra egyértelmű dolog viccesnek hat. Mivel velük dolgozom, így szinte kötelességem is nemcsak a nyelv megismertetése, de a kulturális különbségek felismerése és elmagyarázása időnként.Tudom, hogy másképp van Amerikában, de mivel Magyarországon nőttem fel, időnként számomra nem olyan furcsa egy-egy jelenség, mint nekik.

A tél közeledtével néhány szociális médafórumon olvasgattam külföldiek hozzászólásait, gondjait-kérdéseit.

(kép:pickleandcheese.blogspot.com)

Az amerikaiak Thanksgivingjének fő szenzációja a töltött pulyka, és az amerikai töltött pulyka az amerikai sütők méretéhez van kitalálva, ezek pedig a magyar sütőknek a másfélszeresei szélességben és mélységben is. Egy történet szerint az ideszakadt amerikai hölgy megrendelt egy hatalmas, 9 kiló körüli pulykát, ami tölteni is szándékozott, nem számolva a magyar sütők nagyságával. A rendelés után jutott eszébe, hogy mi van, ha nem fér el a pulyka majd a sütőbe. A csecsemő gyereke pont akkora súlyú (és méretű) volt, mint az érkező pulyka, így "bepróbálta" a sütőbe,(a történet mesélője kihangsúlyozta, hogy nem tette bele!), és megnyugodott, hogy a gyerek nagyjából befért, akkor a pulyka is be fog.

Egy másik posztoló pedig azon volt megrökönyödve november végén, hogy itt van mindjárt a Thanksgiving, és hol vannak Magyarországon a fenyőfák? Odakint ugyanis Thanksgiving napján állítják fel a fákat, ezt a szokást nagyon szerettem, mert nem egy hétig, hanem több, mint egy hónapig lehetett élvezni a karácsonyfa árasztotta hangulatot. A régebb óta itt élő fórumozók megnyugtatták, hogy Magyarországon is lesz fenyővásár, de ennek ideje csak december első hete után indul el. Azt azért elmondanám, hogy Amerikában nincs kis fa, úgyhogy szinte biztos vagyok abban, hogy valaki ezt is furcsának fogja találni.

Végezetül az én személyes meglepődésem, hogy mennyire begyűrűzött az elmúlt egy-két évben főleg Németországból a rengeteg szezonális dekor Magyarországra. Azok a dolgok, amiket először odakint láttam, és hoztam haza különleges ajándékként gyakran az ittenieknek, mára elérhetővé váltak Magyarországon is. (Csak éppen sajnos körülbelül dupla annyiba kerülnek, mint kinti társaik.)

Ha szeretitek az HBO magyar Terápiáját, akkor érdemes megnézni az amerikai változatot, az  In Treatment címűt.

Ami miatt ajánlom ezt a nyelvtanulóknak, az a kevés akció, hosszabb és lassabb monológok, érzelmek kifejezése. Sokan tévesen azt gondolják, hogy nehéz érzelmekről, múltbéli eseményekről beszélni, pedig valójában ez a téma az, ami annyira személyes, hogy megdöbbentően könnyen lehet ezekről beszélni, az agy sokkal könnyebben előhívja a szakat, ha az illető személyesen érintett valamiben.

Vagy tizenöt éve hallottam először a "belsőbeszéd-módszerről". Nagyon egyszerűen lehet vele gyakorolni. Próbáljuk a gondolatainkat, a belső beszédünket angolra fordítani időnként. Ez anyanyelvi környezetben automatizálódik, de sajnos ha nem vagyunk ilyen környezetben a belső beszéd magyarul folyik. Időnként kissé fókuszáljunk rá, és próbáljunk angolul gondolkodni.

Az In Treatment és a Terápia is ilyen belső beszédek kivetítése, hiszen a pszichoterápában a páciens a saját érzéseit, vele történt eseményeket mesélni el, a pszichoterapeuta pedig értően hallgat.

Ugye nem is olyan bonyolult?

...what do you need for a good Thanksgiving dinner?

(please click on the links to see the episodes)

1.Turkey!

2. or maybe a Traditional English Triffle ?

3. here is the recipe of a famous Thanksgiving sandwich with a moistmaker:D

4. a., You definitely need good company

b., or/and a loving family...

5. ... if you are a New Yorker, you won't miss the famous Macy's Parade...just get the keys!!!

(this one is actually from 1980)

HAPPY TURKEY DAY!

Egészen meglepődtem, amikor a Facebookon megtaláltam a Garázsvásárok oldalt.

Szerintem az emberek nagy részének fogalma sincs, miért ezt a nevet kapta az oldal. Amerikából jött az ihlet, ugyanis ott nagy divat a Garage Sale, amit garázsvásárnak fordított le az oldal tulaja. Amerikában ez megállja a helyét, a háztulaj időnkénti nagytakarítás után a garázsából kiárusítja a már nem felesleges holmijait.

Ennek ikertestvére a Yard Sale, azaz udvaron tartott vásár, amikor a ház előtt a gyepre teszik a holmikat.

A harmadik típus a templomokban, iskolákban tartott Community Sale, ahova a kisebb környéki közösség tagjai mennek a kinőtt holmikkal.

Még egy "unokatestvére" van ezeknek a vásároknak, a Totswap, ahol gyerekruhákat lehet árulni, ez azonban már szervezetten megy, az árus nem vesz részt, csak leadja a ruhákat kis regisztrációs díj ellenében, és önkéntesek felügyelik a vásárt. Marylandben ez mozgóvásár, azaz szezononként több helyszínen szervezik meg.

A moving sale is ide tartozik, Amerika állandó mozgásban van, az emberek akár államokat költöznek egy munka miatt, vagy más okból. Ilyenkor legritkább az, hogy viszik az egész háztartást, inkább eladják a holmikat és vesznek újat. A külföldiek még kevésbé tudnak tengeren túlra szállítani egy egész háztartást, náluk még gyakoribb a teljes kiárusítás.

Mindezekről odakint a craigslist oldalon lehet tájékozódni (itthon is lehetne használni, de én kevés vagyok ahhoz, hogy meghonosítsam, pedig ingyenes és baromi jó), államonként és környékenként. A tulaj megad egy időpontot, vagy többet, egy napot és napszakot, amikor elérhető, és mehet bárki a házánál levő yard sale-re. Általában gond nélkül megadják a címet, és a telefonszámot.Community Sale, Totswap esetében a vásárszervező az, aki menedzseli a vásárt.

A magyar Garázsvásárok oldal ilyen értelemben nem garázsvásárokat kínál, inkább Community Saleket, ritka még az egyéni kezdeményezés, pedig az újrahasznosítás mellett egy kis pénzmaghoz jutás igazán ráfér a magyarokra. Ami miatt szerintem a garage sale nem fog elterjedni Magyarországon az a gyanakvás, a magyarok nem szívesen engednek ismeretlen embereket az otthonaikba és nem szívesen mennek ismeretlenek otthonába.

A Family Album USA egy kiváló TV-sorozat, kifejezetten nyelvtanulók számára, méghozzá olyanok számára, akik az amerikai angolt akarják hallani, elsajátítani, az idiómákat felszedni.

Sokszor említettem már a blogon, hogy a Friends eredeti változatánál aligha akad jobb módszer a gyors és élvezetes nyelvelsajátításra, a Friendshez azonban érdemes már körülbelül középfokon tudni, hiszen nem nyelvtanulóknak készült. A blogon idiómák címke alatt jó pár amerikai angolra jellemző kifejezést kigyűjtöttem nektek a Friendsből.

A Family Album USA más, ez egy didaktikusan nyelvtanulásra felépített történet, éppen ezért könnyebb, tematikusabb. Minden fejezete fent van a youtube-on. 1991-es, így a ruhák már kissé divatjamúltak, viszont New York államban, New Yorkban és környékén játszódik. A Family Album USA azért is különleges, mert az első ELTB =English Teaching by Broadcast termék, melynek teljes designja Karen Parret nevéhez fűződik. (Őt meg lehet találni a Linkedinen).

A sorozathoz egy nyelvkönyv is tartozik, mely a transcripteket és az idiómákat tartalmazza, minden epizódot feldolgoz feladatokkal. Nem klasszikus nyelvkönyv a szó azon értelmében, hogy nem nyelvtan szerint építi fel magát, inkább a szituációk bonyolódnak, rendeződnek különféle tematikák köré. Minden helyzet a mindennapi amerikai élet köré szerveződik. Baromi modernnek tűnik még most is, tele színes képpel, és tipikusan amerikai gyakorlatias feladatokkal. A nyelvkönyvet 1991-ben Magyarországon is kiadta a Láng kiadó.

Teljesen véletlenül küldte át nekem egy ismerősöm Bon Jovit saját éttermében, a kép alá pedig az volt írja, hogy ebben az étteremben nincsenek árak, annyit fizet valaki amennyit tud, vagy épp önkéntesen ledolgozza az ebéd árát.

Mivel imádom az énekest, egyből tovább posztoltam a képet a blog Facebbok oldalán, de azért kételkedtem egy kicsit, és utólag ellenőriztem, helyes-e a kép aláírása.

Igen, helyes, Bon Jovinak valóban van egy ilyen étterme. Az étterem New Jerseyben található, és a Jon Bon Jovi Soul Foundation működteti. Október 19-én ünnepelte az első születésnapját. Közösségi étteremnek nevezi magát, és az étterembe bárki bemehet enni, és annyit fizet, amennyit gondol. Az étterem honlapján le van írva, hogy egy étel elkészítése kb 10 dollárba kerül (ez amúgy baromi kevés, átlagban 12-15 dollár egy olcsó helyen egy adag kaja), de ha valaki többet ad, az hozzájárul mások olcsóbb étkezéséhez, ha valaki kevesebbet, úgy is jó, krízis van, megértik, sőt, ingyen is lehet enni, ekkor egy óra önkénteskedés ajánlható fel. Az önkénteskedés nem más, mint éttermi, konyhai műveletekben a személyzetnek segíteni. Önkénteseket bármikor szívesen fogadnak.

Az étterem mintaétlapja a következő:

A Sandy hurrikán megérkezésekor az énekes éppen Londonban tartózkodott, amikor meghallotta a hírt megszakította a turnéját és visszatért a városba, ahol sokkolta a látvány, és egyből cselekedni kezdett. Megérkezése után az étterem gyorsan átalakult közösségi segítőházzá, és 5 nap alatt 3500 adag meleg ételt osztottak szét szerencsétlenül járt emberek között. Rengeteg adomány élelmiszert kaptak és sokan érkeztek segíteni a meleg ételek elkészítésében. Az énekes a saját éttermében 24/7 dolgozik sok más emberrel együtt azért, hogy segíthessen, konkrétan vágja a kenyeret, készíti a szendvicseket, forralja a vizet stb. A Soul Kitchen ételosztási projectje mellett Bon Jovi részt vett az NBC Telethonban ahol énekelt és a telefonos műsor 23 millió adomány összegyűjtésével zárult. 

Elképesztő az a fajta összefogás, egymás fele fordulás, segítség, adománygyűjtés, adományozás, ami az amerikaiakat jellemzi, nemcsak tragédiák idején. Valóban a "ma te, holnap én" jegyében segítik egymást az emberek.

Lezajlott a választás, az eredményről mindannyian értesültünk az újságokból. Amiről nem, az éppen a választópolgárok általános hangulata, és az a fajta egymás fele fordulás megint, ami elképzelhetetlen a magyarországi miliőben. Nekem inkább erről szól az amerikai választás, és nem az eredményről.

Szeretném megemlíteni, hogy az Amerikai Nagykövetség tegnap itt, Budapesten nagy választás utáni bulit tartott. MINDENKINEK. Az emberek, független a pártszimpátiától EGYÜTT örültek a választás után. Hihetetlen, ugye?

Odakint amúgy jellemzőek ilyenkor a kis házibulik, ünneplések is.

Ma már jól látszott, hogy senki nem volt semleges a kérdésben, bár ahogy elnéztem a szociális médián a posztokat, a legtöbben az ismerőseim közül proObama szavaztak. Az is nagyon tetszik, hogy a republikánusok nem esnek a demokraták torkának. Az a fajta feszült utálkozás, káromkodás, egymás sárba tiprása, neveken nevezése, ami annyira jellemző itt Magyarországon, nem létezik. Nagyon fair, ahogy a vesztesek viselkednek, és ugyanilyen fair volt az előző választáson a vesztes fél nemzeti összefogásra buzdítása, és a nemzet Obama támogatására való felszólítása.

Ilyen most a nem reprezentatív közhangulat:

"Woke up proud that our political system worked and the people chose who they want to lead them for the next four years. I had visions of another 2000 happening and am relieved that we can now go forward."

"I would smile if Romney had won the election. Instead Obama won so I'll drop on my knees and pray that the Lord's will be done."

"2 1/2 hours in line to vote but I was so proud to see all of the people out to vote, no matter what the outcome!"

"YES! A good day for the U.S."

"Regardless of the outcome, we have been enjoying talking to the boys about the candidates and the political process. And they know the importance of voting!!"

"Yes yes yes!!!!"

Egy biztos, Amerikában, függetlenül a végeredménytől megint jó volt felébredni. Az élet megy tovább, annak, aki Obamát választotta, még elégedettebben, annak aki pedig nem, ugyanúgy nyugalomban, mint eddig.

Hopefully, the best is yet to come! :)

A választásról célzottan nem írtam. Egyrészt, nem igazán ismerem a választási rendszert, azaz kb én is annyit tudnék leírni, amit az újságok, hogy Obama vagy Romney, másrészt nem vagyok ott, én is csak hírszinten tájékozódom.

Amiatt viszont nagyon boldog vagyok, hogy az előző választást végigdrukkolhattam, akkora ovációt és boldogságot ami Obama elnökké választását övezte nyolc év Bush után, nos olyat ritkán látni és átélni. Szinte érezte az ember a levegőben, mint a mesében, hogy egy jobb világ jön. Furcsa érzés volt, és nagyon katartikus. Teljesen a sajátomnak éreztem a győzelmét, ugyanúgy örültem neki, mintha amerikai lennék, pedig általában a politikai események abszolút nem érintettek meg.

Hogy mégis klaviatúrát ragadtam, annak más oka van ma, nevezetesen a mai újság cikke, ami egyrészt kicsit félrevezető, másrészt meg van benne egy érdekes gondolat.

Az újság kijelentő módban állítja, hogyha a Redskins veszít hazai pályán, akkor biztos, hogy a republikánusok nyernek. Ez egy afféle megfigyelés. El kell mondani, hogy nem túl széles körben ismert, azaz megint csúsztatás történt, mint annyiszor, amikor külföldi hírekből akarnak magyar hírt gyártani, és nem érzik meg a lényeget. Ez nem egy mindenki által ismert elmélet, azaz kb olyan, mintha Magyarországról mondjuk egy Baranyában ismert elmélet alapján akarnánk tájékozódni.

A másik, nagyon érdekes gondolat, hogyha a világ szavazhatna, most 80%-ban Obamára szavazna, mert Romney arrogáns és elszigetelt. Érdekes, hogy ez külső szemlélőként mennyire erőteljesen látszik, ha valaki benne van, akkor bele sem gondol, mennyire rossz lehet a megítélése. Romney kapcsán nekem egyből a magyar politika jutott eszembe, a többit meg az értő olvasó fantáziájára bízom...

Ha amerikai vagy, (vagy kellő időt töltöttél az államokban), akkor kapásból ezek:

Thanksgiving, Veteran’s Day, Election Day (NOVEMBER 6!), Black Friday, Christmas shopping.

És ez még semmi... a teljes lista...íme:

Give up your shoulds Day (november 1): Az "add fel a meg kell csinálni gondolatokat" Nap már harmadik éve ünnep az USA-ban, és egyszerű lényege az, hogy arra a napra minden "meg kéne csinálni", "meg kell csinálni", "muszáj megcsinálni" jellegű mondatot és a vele járó stresszt likvidájuk az életünkből. Érdemes lenne Magyarországon is bevezetni, rögtön azzal, hogy nem KELL és MUSZÁJ temetőbe menni ezen a napon.

Cookie Monster Day: (november 2) mert a Szezám utca szereplői megérdemlik, hogy egy-egy napjuk legyen az évben.

National Author's Day :(szintén 2) írók napja.

Cliche Day: (november 3) kiváló nap az iskolai nyelvtanórákra.

Sandwich Day:(szintén 3) honoring...Joey Tribbiani. Csak vicceltem, de ki tudja?

Use Your Common Sense Day: 4 Használd a józan paraszti eszedet- legyél gyakorlatias- ez nap nélkül is jól megy nekik.

Election Day: 6 itt sok minden eldől....naptárban is szereplő nap.

National Parents as Teachers Day: 8 Ez az ünnep különösen kedves nekem. A gyerekek elgondokodnak, mi mindent tanultak a szüleiktől.

X-ray Day: 8 Wilhelm Rontgen születésnapja.

Domino Day: 9 Hatalmas dominóvonal rekordok felállítására alkalmas nap.

World Origami Day: 11 a világ Origamit ünneplő napja.

International Tongue Twister Day: 11 nemzetközi nyelvtörők napja.

Veterans Day: 11 naptári munkaszünettel járó ünnep.

World Kindness Day: 13 A kedvesség világnapja. Minden nap ez a nap van gyakorlatban odakint, mert ez a legszembetűnőbb, amikor kikerül az ember, a kedvesség és a mosolyok. Ezen a napon kedves üzeneteket adnak át egymásnak az emberek

National American Teddy Bear Day: 14 kötelező kellék az oviban a mackó. A lányom imádta ezt az ünnepet odakint.

America Recycles Day: 15 Amerika újrahasznosít nap, ilyenkor még nagyobb örömmel megy az ember a turkálóba... a szelektív szemétgyűjtés pedig kiválóan működő mindennapi dolog odakint.

Great American Smokeout: 15 Ezt a napot az amerikai rákellenes Egyesület jegyzi. Minden még dohányzó embernek( ez a szám nagyon alacsony) ez a nap egy felkiáltójel, hogy tervezze meg a leszokását.

Megemlékezés a világ rekordfelállítóiról, még akkor is ha a rekord időnként különösen furcsa. Guinness World Record Day: 15

Imádok írni nap. Szintén kiválóan használható iskolai motiválásra. (Nálam ez magyar környezetben, nap nélkül is mindennapi ünnep:D) I Love to Write Day: 15

Gyanítom, hogy az amishoktól származik az ünnep. egyébként nem is olyan ritka a házilag készített kenyér, mert sok a housewife, aki szeret sütni-főzni. Homemade Bread Day: 17

Ez messze a legfurcsább ünnep. A Facebookhoz kapcsolódik, azaz kiszelektálni a "hamis" barátokat a listáról. 2010-ben volt először, és Jimmy Kimmel amerikai TV-host nevéhez fűződik. A Facebookon idére is meg van hirdetve...Mert jogunk van csak a valódi baráti érzelmek mentén választani a virtuális világban is. National Unfriend Day: 17 :

Kapcsold ki a TV-t, a számítógépet, és játssz. Együtt, a családoddal. Ez az ünnep máshol is ünnep, pl Franciaországban, Németországban, Indiában stb. National Day of Play: 17

A jó öreg egér 1928 november 18-án született... Mickey Mouse Day: 18

Ezen a napon, 1963-ban került forgalomba Amerikában Henry Dryfus nyomógombos telefonja. Hát nem durva, hogy még a nyolcvanas években is bőszen tárcsáztunk Magyarpországon, főleg, ha volt mit? Push-button Phone Day: 18

Amerika legnagyobb ünnepe. Thanksgiving Day: 22

Azért vicces, mert általában ez a péntek a Black Friday, amikor a lényeg az, hogy szétvásárold az agyadat olyan árakon, amiről még Amerikában is egész évben csak álmodsz. Szerintem senki nem ünnepli ezt, ;n nem nagyon láttam követőket... Buy Nothing Day: 23-24

Te kire hallgatsz? És miért? National Day of Listening: 23.

A Cyber Monday a Black Friday párja, amikor a műszaki cikkek vannak olyan brutálisan leárazva, hogy eszüket vesztve rohannak az emberek az üzletekbe vásárolni... Cyber Monday: 26